TEST ÉS LÉLEK

Bevezetés

Ez a sorozat azoknak szól, akiknek nem kell bizonygatni, hogy a test és a lélek szoros egységben lakik bennünk, s ezért nincsenek külön testi és külön lelki betegségek. Tudományos kutatások sora is bizonyította már ezt a tényt, amit amúgy az emberiség évezredeken keresztül ösztönösen tudott, csak a modern orvoslás a technikai fejlődéssel elterelte erről a figyelmet.

Még ha el is hisszük a fenti állítást, akkor is általában csak akkor kezdünk el foglalkozni a testi betegség-lelki probléma összefüggéssel, amikor megbetegszünk. Persze, ha a testünket a barátunknak tartjuk, akkor odafigyelünk a jelzésére, amikor betegséggel üzen, hogy valami baj van bennünk.

De miért kellene megvárni, amíg megbetegszünk? Miért ne lehetne elérni, hogy ne kelljen a testünknek ilyen drasztikusan kiáltani - tehát megbetegedni? Rengeteget foglalkozik az ember manapság testi szinten a megelőzéssel: az egészséges étkezéssel, a mozgással, a levegő tisztaságával, a higiéniával, káros szenvedélyek elhagyásával. Ezek mind nagyon fontosak, de rendkívül kevés szó esik a lelki megelőzésről. Persze sok nehéz élethelyzetet nem kerülhetünk el, de sokkal több lehetőség és döntés van a kezünkben, mint amit gondolnánk. Sőt még a nehéz élethelyzetek, krízisek megélésében is változhatunk, abban, hogy hogyan hat ránk egy-egy esemény, hogy fogjuk fel. Vajon mit tehetünk lelki egészségünkért, hogy kevesebbet legyünk betegek?

Sorozatomban ennek járok utána. Akit érdekel, tartson velem hétről-hétre, legyünk útitársak!

2. Reflektálás és érzelmi kommunikáció

Mi történik bennem? Tudom-e? Észlelem? Tudok beszélni róla?

Sok ember teljesen öntudatlanul éli az életét, nem törődik vele, mi zajlik benne, nem figyel soha befelé. Nehezíti ezt persze az, hogy soha nincs csend körülöttünk, sokkal nagyobb zajban élünk, mint a régi emberek. A lelki prevenció azzal kezdődik, hogy elkezdünk befelé figyelni. Megfigyeljük, hogy mi zajlik bennünk, mit váltanak ki a külső történések, milyen érzések keletkeztek bennünk. Sokszor feltesszük magunknak ezt a kérdést: Most mit érzek? Ezt jelenti a reflektálás. Ehhez persze tisztában kell lenni azzal, hogy milyen érzések vannak - szavak kellenek rá. Egyszer valaki összeírta, hányféle érzés létezik, hihetetlen szám, nyolcvan jött ki! Sajnos legtöbbünknek gyermekkorában nem tanítják meg ezt, sőt, az érzések elfojtását tanuljuk meg! Hogy mi ne legyünk ilyen szülők, kezdjük magunkon, hiszen ez tanulható! Ismerkedjünk meg az érzések neveivel, próbáljuk felismerni magunkban és kezdjük el kimondani őket! Megdöbbentő élmény lesz, hogy milyen megkönnyebbülést hozhat egy-egy érzés kimondása! Különösen a negatív érzések: harag, szomorúság, csalódottság, félelem stb. megnevezése fontos. Rengeteg tudományos kutatás mutatta már ki, hogy a daganatos betegségek nagyon szoros összefüggésben vannak a negatív érzések elfojtásával, sok esetben szinte konkrét kapcsolat van egy elfojtott negatív érzés és a daganat létrejötte között. Nemcsak a cigit kell letenni, hogy ne legyünk rákosok, hanem beszélni kell az érzéseinkről! Az emésztőrendszer pedig egy különösen stressznek kitett hely a szervezetünkben. A harag elfojtására érzékenyen reagál a vastagbél - székrekedés, gyulladás, daganat - érdemes utánajárni, mi van mögötte, de ennél is jobb megelőzni.

3. Önbecsülés - avagy megérdemlek én ennyi törődést?

A 2. részben megfogalmazott gondolatok talán egyszerűnek tűnhetnek, de sokan már ott elakadnak, hogy nincs önbecsülésük, nem tartják magukat olyan értékesnek és fontosnak, hogy ennyit törődjenek a lelkükkel. Sőt, egyeseknél még valamiféle önbüntetés is a nemtörődömség - "én csak ennyit érdemlek". A szálak általában a gyermekkorba vezetnek. Önbecsülésünket a szüleink alapozzák meg, kb 10 éves korunkig nincs képünk magunkról, énképünk a szüleink által visszatükrözöttekből alakul ki. Ha rossz, szeretetlen, figyelmetlen volt ez a tükör, nem kaptunk elfogadást, érzelmi biztonságot, feltétel nélküli szeretetet (és milyen sokan nem kaptak!)torz lesz az énképünk alapja és nagyon kicsi lesz az önbecsülésünk. Emiatt, de más életesemények miatt is, amelyek miatt esetleg magunkat vádoljuk, kialakulhatnak pl. autoimmun betegségek. Ezeknél a betegségeknél a szervezet önmaga ellen fordul, ezt nem kell sokat magyarázni. Sokan pedig "áldozatok", "mártírok" lesznek önmaguk teljes feladásával, ami megint csak daganatos betegségek háttere lehet.

Érdemes felgöngyölíteni a szálakat, elgondolkodni a gyerekkorunkon, töprengeni a fent leírtakon, akár segítséget is igénybe véve, dolgozni azon, hogy egészséges énképünk legyen és önbecsülésünk. Ha ez sikerül, már rengeteget tettünk az egészségünkért.

4. Határaink megtalálása és megtartása, megvédése

Az országhatároknál egyértelmű számunkra, hogy az adott ország megszabhatja, kit enged be és kit nem. Saját határaink átlépését sokszor tehetetlenül szemléljük, hagyjuk, hogy "belénk tapossanak". Pedig azt csak mi tudjuk megvédeni! A mi kezünkben van a döntés, hogy hol, mikor, kit és mennyire engedünk közel, mit engedünk meg másoknak. Önmagunk életének mi vagyunk a főszereplői! Sok stressztől kímélhetjük meg magunkat, ha erre tudatosan odafigyelünk. Aki nem tud soha nemet mondani, az biztosan megbetegszik!

A nehézség ott van, hogy ez az előző témával, az önbecsüléssel szorosan összefügg. Csak az képes megvédeni magát, aki becsüli és szereti magát. És az képes szabadon kifejezni a negatív érzéseit is, akinek egészséges énképe van, és ezt is meg meri engedni magának. Ezek a témát tehát mind összefüggnek valamilyen módon.

Határaink megvédésében és az érzelmek kifejezésében az asszertív kommunikáció hatalmas segítség. Sok helyen lehet erről olvasni, meg lehet tanulni. Lényege, hogy méltányos vagyok önmagammal is, megvédem a határaimat, el tudom mondani, ha valami nem tetszik, de tekintetbe tudom venni a másik szempontjait is, próbálom őt megérteni. Nem minősítem őt, hanem a saját érzéseimről beszélek. Így nem kell magamba fojtanom a stresszt és esélyt adok a másiknak, hogy ő is megértsen engem. Mennyivel kevesebb magasvérnyomás betegség, szívkoszorúér betegség lenne, ha így kommunikálnánk!

Tanuljuk meg tehát az asszertív kommunikációt és gyakoroljuk! Biztosan állíthatom, hogy kevesebbet leszünk betegek.

5. Mit hozunk magunkkal ?  Öröklött mintáink - betegségeink.

Nemcsak géneket öröklünk az őseinktől, sokszor az élethez való hozzáállásunk, attitűdjeink, megküzdési stratégiáink, cselekvési mintáink is öröklődhetnek. Régebben természetes volt, hogy az emberek nemzedékek egymásutániságába beágyazottan látták magukat, ismerték az elődök történeteit, sorsát, tudták, hogy nem velük kezdődik a "történelem" és nem is velük ér véget. Sajnos ma sokan elszakítva élnek életük eme láncolatától, mit sem tudva akár csak a két generációval korábbiakról sem. Pedig érdemes feltérképezni, megismerni múltunkat, mert sokat segíthet önmagunk megértésében és annak tudatosításában, hogy mit is örököltünk, esetleg pl. miért nem tudunk megszabadulni valamitől, kilépni valamiből. (Akit a téma komolyabban érdekel, ajánlom Orvos-Tóth Noémi Örökölt sorsok című könyvét). A tudatosítás segít abban, hogy át tudjuk gondolni, mit tartunk jónak a hozott dolgokból és min szeretnénk változtatni. Egy szenvedélybetegség, stressz okozta szív-érrendszeri betegség és magasvérnyomás, elhallgatott, tabusított téma, elfojtás okozta daganatos betegség, generációkon át ismétlődő rossz megküzdési stratégia miatti bélbetegségek vagy pl. vmi rejtett dolog elutasítása által létrejött refluxbetegség lehet gyógyítható vagy megelőzhető, ha foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Szánjuk rá az időt, energiát, mert érdemes és meglepő dolgok fognak kiderülni számunkra, és egészségesebben élhetünk, ha megszabadulunk számunkra káros örökölt mintázatoktól.

6. Elégedettség és hála

Az utóbbi 30 évben, a rendszerváltozás óta nagy mértékben nőtt a mentális betegségek gyakorisága Magyarországon. Sok összetevője van ennek, az egyik a krónikus elégedetlenség. Kitágult a világ, sokszorosára nőtt a lehetőségek száma minden téren, de ezzel frusztrációink is nagyban fokozódtak. Mindenből több, jobb, szebb kell; semmi sem elég, szinte nincs határ, nem tudunk "megállni". Pedig ez a megállás lenne az elégedettség - a boldogság egyik kulcsa. Mondhatnánk, hogy ilyen a világ, nem tehetünk róla, pedig a döntés - hogy akarunk-e boldogan és egészségesebben élni - e tekintetben is a kezünkben van.

Az elégedettséghez vezető legjobb út a hála érzése. Hívő embereknek ezt nem kell magyarázni, de nem kell hozzá vallásosnak lenni, hogy hálát tudjunk érezni mindenért, ami az életben jutott nekünk, elértünk vagy ölünkbe pottyant, megdolgoztunk érte vagy kaptuk, de mindenesetre van! Ha arra koncentrálunk, amink van - és nem arra, ami nincs - el fog önteni a hála és az elégedettség érzése. Kutatások sokasága mutatta már ki, hogy ezek az érzések, főleg, ha folyamatosan jelen vannak az életünkben, olyan pozitív biokémiai folyamatokat indítanak el a testünkben, amelyek nyomán erősödik az immunrendszerünk - tehát védenek sok betegség ellen.

Ma már furcsa módon hálakurzusokra lehet jelentkezni, és újratanulni a hála érzését; de ha az ember csak annyit tesz, hogy minden este csinál egy "hála-leltárt", már nagyon sokat tett az egészségéért.

Folytatjuk....